Mégpedig egy igazi körszoknya, ami elöl rövidebb, hátul hosszabb, és ami a lényeg: azonkívül, hogy a derekába belevarrtam a gumit, semmilyen más varrás nincs rajta. De még ez is elhagyható, ha az eredeti szabásminta alapján készítjük el. :)

Azt mondják, ha egy dolog semmire sem jó, akkor még 2 forint is sok érte. Valami ilyesmi érzésem volt, mégis megvettem ezeket az anyagokat, 150 ft-ért méterét az egyik budapesti méteráruboltban.

Vadiújak, még csak nem is maradék, ennyi pénzért otthagyhatatlan volt, az ára mellett még a színek az, ami leginkább megfogott, a lágy ekrü és az elegáns levendula, hát akkor mégis mi a probléma? Nagyon egyszerű! Ismertem már a varrógépemet annyira, hogy tudjam, én ebből semmit nem fogok tudni készíteni, nem varrja rendesen az ilyen nyúlós anyagokat, kihagyja az öltéseket, hiába is állítom más programra a gépet, speciális tűvel próbálom vagy teszek az anyag alá papírt. 

Aztán a sejtésem be is igazolódott, és már lassan egy éve csücsül mindkét darab a szekrény alján, várva a csodára (vagy egy jobb gépre). Igaz, a levendulaszínűből valamennyit elhasználtam egy fonott koszorúhoz. De aztán a csoda is megérkezett. Nem, nem új varrógép, csak a felismerés, hogy vannak varrás nélkül is készíthető ruhák, ez pedig épp egy olyan anyag, ami egyáltalán nem foszlik, sőt még fel sem kunkorodik a vágás mentén, mint a pólóanyagok. Ezt épp erre találták ki, hogy miért nem jutott hamarabb eszembe?!

Csináljunk akkor valami nyári cuccot varrás nélkül! Mi, ketten, egy borongós szombat délelőtt.

Elisabetta Drudi Wrap & Drape Fashion című könyvében találtam több szabásmintát is, erre a szoknyára esett végül a választásunk, bár nem volt annyi anyag, hogy a hátsó rész ennyire hosszú, bokáig érő legyen, de szerintem a kislányok rövid szoknyában mindig elegánsabbak.

Ránézésre is látszik, hogy nincs vele sok tennivaló:

• ki kell szabni egy kört
• kivágni a derékrészt, ami szintén majdnem egy kör, a kis bemélyedés, amit látsz a bal oldalán, ad két kis fület, amivel meg lehet kötni 
• ha nem akarjuk olyan megkötősre, mint a képen, akkor gumit is tehetünk a derekába

A gyakorlatban ez a következőképpen valósult meg:

1 méter anyagom volt, így egy 50 cm sugarú kört szabtam ki, körző híján kis segítséggel: a kiterített anyagon széltől lemértük az 50 cm-t, onnan felfelé is 50-et, ez lett a kör közepe, a kislány ezen a ponton megtartotta a mérőszalag végét, hogy ne csússzon el, csak forogjon, én pedig az 50 cm-hez hozzászorított filctollal húztam egy szabályos kört az anyagon.) Körbevágtam. Lemértem a gyereken, hogy mennyi az a szoknyahossz, amennyi mindenképp kell előre és annyi centimétert számoltam a kerület egy pontjától a kivágandó derékrészig. Ez egy egészen kicsi kör, még 15 cm átmérőjű sem volt. (Mi mindenre felhasználható egy müzlis tál! :) ) Megnéztük, hogy ez elég-e, befér-e itt a dereka. Mivel ez az anyag nagyon nyúlós, épp elég volt ekkora lyuk is. 

Lemértem, mennyi gumi kell a derékra, hogy ne szorítson, de azért tartson rendesen. (52 cm nekünk elég volt.) A kis kör kerületét négy egyenlő részre osztottam, a gumit szintén. Így minden szakasz egyformán lesz meghúzva, és szép egyenletesen fognak állni mindenhol a loknik.

A gumi két végét összevarrtam. Jeleket jelekhez húzva-illesztve rávarrtam a derékrészt a gumira, színoldalról, úgy, hogy az anyagot keskenyen behajtottam. Ezt már a gép is szerette, kihagyás nélkül varrta, hiszen alatta volt a jó tartású gumi.

Még egy sor varrás a gumi alján csúnya lett volna, ezért négy helyen függőlegesen varrtam le, hogy öltözéskor és amúgy is a helyén legyen, ne kelljen mindig igazgatni, ne forduljon kifelé. 

Gyönyörű esése van, pörög is ezerrel, mindent tud, amit elvárható egy kislány szoknyájától. 20 perc alatt elkészült. Maradt 1 m×0,5 m anyag, ahhoz is kitalálunk valami egyszerűt. :)

Ha te magad is szeretsz kreatívkodni, varrni vagy ékszereket készíteni, érdekelnek alapanyagok és inspirációk, iratkozz fel hírlevelünkre, így mindig időben értesülsz az új bejegyzéseinkről és híreinkről.